A család történelme

Maderspach család történelmével kapcsolatos ismeretanyagunk az 1200-as évekig nyúlik vissza. Ebben az időben a család a Rajna vidékén élt, eleinte nagy vagyonú hűbérurak és lovagok voltak, majd a harminc éves háború idején vagyonukat elvesztették és Tirolba költöztek ahol bányászattal foglalkoztak.
A család magyar vonatkozású története az 1720-es években kezdődik amikor a Temesi Bánság (mai Románia) határőrvidékére települtek ahol folytatták bányászattal kapcsolatos hagyományaikat. Az ide települő ősünk Maderspach Leonhard (neve eredeti formájában Modersbacher Leonhard) és felesége Edelspacher Barbara Rézbányán éltek, majd a család Oravicabányára települt.
Maderspach Károly, aki tanulmányait az európai hírű selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte és kiváló kohász és kémlész volt, valamint a Hofmann testvérek, akik bányászattal foglalkoztak, 1823-ban alapították a "Hofmann testvérek és Maderspach Károly” Bányatársulatot a Ruszkabánya körüli érclelőhelyek feltárására és hasznosítására. A gyorsan felvirágzó ipartelep a reformkori Magyarország egyik legnagyobb vállalkozása volt. (bővebben: Ipartörténet)

1848-49-es szabadságharc idején a Ruszkabányán élő család kiemelkedő szerepet játszott. Megalakították a helyi nemzetőrséget. Az ipartelep jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyártott elsősorban Bem seregei számára. Maderspach Károly két fia, János és Viktor katonaként harcoltak. A világosi fegyverletétel után a dél felé menekülő honvédeket minden erejükkel segítették. Végül Bem tábornokot és kíséretét menekítették.
Maderspach Ferenc (1793-1849) honvédőrnagy, Károly fivére, aki katonai érdemeiért 1844-ben nemesi címert és a Katiburgi előnevet kapta, aktívan részt vett a szabadságharcban. Különösen kitüntette magát Fehértemplom védelmében. Később a „vörössipkások” élén harcolt. 1849 februárjában halt meg, Zsombolyán temették el.
Az osztrákok haragja a család ellen fordult. Ennek egyik következménye lett, hogy Maderspach Károlyné Buchwald Franciska, aki mindenben férje mellett állt, a szabadságharcot követő megtorlás áldozatává vált. Haynau parancsára 1849. augusztus 23-án Ruszkabánya határában nyilvánosan megvesszőzték. Ezután a megszégyenítés után, és hogy megmentse az ipartelepet és 4000 fős lakosságát, Maderspach Károly önkezével vetett véget életének.
Az ipartelep sorsa mégis megpecsételődött, és 1857-ben a család eladni kényszerült azt. Ezzel Ruszkabánya is hanyatlásnak indult.