A virágok illatos balzsamából
veszik a Istenek életed páráját.
Már a csírának osztottak mennyei jogokat –
nyitva álltak a zöldellő kapuk.
Csak számodra! Szüleid büszkesége voltál,
a fiatalság vidám játszótársa. — Keresnek téged!
Csakhogy te látod a drága mezőket,
Istenek vezérletével, az új haza felé.
Mennyeien szép! Mint arcod dísz nélküli
rózsáját az éter bíbora köszönti,
bőséget kínálva mint május ölében
Milliókat az új reggel csókolja meg.
Mindenben, még a sűrűn növő mohában is,
a csendes ibolya után, egy gyöngyszem győz.
Nyugodjon le minden nap, míg csak léted zárja le.

Született von Buchwald

Arad, 1828 május 12.-én